Fekete ruhák mögött – amikor a lélek egy része múltban reked Nemrég egy fiatal lány érkezett hozzánk családállításra. A mosolya kedves volt, a szavai nyugodtak – de az egész megjelenése egyértelműen árulkodott valami másról. Teljesen feketébe öltözött, mintha tudattalanul is a belső világát viselné kívül.
Az elveszett kislány
A családállításban megjelent ez az elveszett kislány. Először távolságtartó, bizalmatlan volt. A felnőtt énje sem tudta könnyen visszafogadni – túl fájdalmas volt ránézni mindarra, amit átélt. Hosszú ideig tartott a közeledés. Könnyek, düh, ellenállás – minden megjelent a mezőben, ami eddig el volt nyomva. Az állítás során hamar fény derült arra, amit a test és az öltözék már sejtetett: gyerekkori traumák húzódtak meg a háttérben. Az édesapja éveken át bántalmazta – érzelmileg és fizikailag is. A felszínen próbált erős maradni, de belül egy darabja ott ragadt abban az időszakban. Egy kislány, aki sosem kapott biztonságot, szeretetet, vagy elfogadást.
A felnőtt nő
De valami megváltozott. Ahogy a felnőtt én egyre inkább kapcsolódni tudott ehhez a kislányhoz, valódi találkozás történt. A végén, amikor ölelésre nyílt a szíve, valami egészen különleges történt: a lány arca felragyogott. Már nem csak kívül hordta a feketeséget – belül is elkezdett fényt engedni magához.
A nap végére nem ugyanaz a lány ment el, aki reggel érkezett. A fekete ruhák ugyan még rajta voltak, de a tekintete más lett: élőbb, melegebb, reményteli. Úgy fogalmazott: „Mintha újra látnám azt a kislányt, aki egykor voltam. És már nem félek tőle.”
Az ilyen találkozások mélyen megérintőek. Nem mindig könnyű visszahozni a múltban rekedt részeinket – de amikor sikerül, az egész élet új irányt kaphat.
Mindenkiben ott él egy boldog, szeretetre méltó gyermek – csak néha el kell indulnunk, hogy megtaláljuk újra.
Jelentkezz a Családállításra!