A legutóbbi családállítási napon egy sikeres vállalkozó, Gábor története sokunkat megérintett. Kívülről nézve minden rendben volt: anyagi biztonság, felépített karrier. Belül azonban egy megmagyarázhatatlan, bénító rettegés emésztette. Folyamatosan attól félt, hogy egyik pillanatról a másikra mindent elveszíthet. Racionális oka nem volt rá, a lelke mégsem talált békét.
Az állítás során feltárult a félelem valódi gyökere. Kiderült, hogy Gábor „túlélőként” érkezett a családba: hét testvére (vetélések, abortuszok, korai halálok) nem maradhatott életben előtte. Az állítás terében láthatóvá vált, hogy lélekben ő is ott feküdt a halott testvérek között. Tudat alatt bűntudatot érzett az életéért. A sorsa összefonódott az övékkel: ha ők mindent elveszítettek (az életet, a jövőt), akkor ő hogyan merészelne boldog és sikeres lenni?
A félelme valójában egy rejtett szolidaritás volt az elveszített testvérekkel. A katartikus pillanat akkor jött el, amikor Gábor képes volt felállni, és jelképesen is kilépni a veszteség köréből. A testvérei sorsát tisztelettel náluk hagyta, és elindult a saját élete felé. Megértette: nem azzal tiszteli meg őket, ha ő is fél és veszít, hanem azzal, ha ÉL.
Gábor félelmei csillapodni kezdtek. Ez a történet is bizonyítja: sokszor nem a saját terheinket cipeljük. A racionálisnak tűnő szorongások mögött gyakran a családi rendszer ki nem mondott tragédiái húzódnak. Ha Te is úgy érzed, hogy indokolatlan félelmek gátolnak, vagy bűntudatod van a boldogság miatt, talán itt az ideje ránézni a gyökerekre. Nem kell cipelned azt, ami nem a tiéd! Éld a saját sorsodat, szabadon!