„Az ember nemcsak szereplője, de szerzője is élete drámájának. Itt most nem akarok beszélni arról, amiről más könyveimben írtam, hogy sorsunk megalkotásának folyamata már jóval a születésünk előtt megkezdődik. Mindenki egy sajátos élettervet hoz magával, melyet nem egyedül, hanem sokadmagával készít, mert az élet: csapatjáték.
Életünk drámájának megalkotása még a szellemi világban kezdődik, sok-sok múltbeli tapasztalat alapján, de ezt is magunk csináljuk saját magunkból; lelkünk végtelen gazdagságából teremtünk jellemet, sorsot, eljövendő próbatételeket magunknak. Azt, hogy Müller Péter legyek, nem egy „túlvilági rendező” találta ki, hanem én magam, mert ez belőlem következett, sok inkarnáció jó és rossz tapasztalataiból. És ez a „szerep” fed is engem, csak én tudom eljátszani, senki más, mert saját isteni lelkem teremtménye ő, azzal az „élettervvel” együtt, amit magával hozott.
Ezzel az élettervvel valóban teremtettünk magunknak egy áthághatatlan keretet – vannak karmák”, melyeken nem tudunk módosítani -, de a szabad választás folyamata itt mégsem zárult le teljesen, mert az önteremtés és sorsformálás állandóan működik! Amit szellemként megálmodtunk, azt földi emberként megvalósítjuk – de a „valóság” soha nem lesz olyan, mint az álom, pontosan azért, mert az élet eleven, teremtő folyamat; új álmaink, új vágyaink és félelmeink új és új szálakat szőnek a valóság szőttesébe…” – részlet, Müller Péter Jóskönyvéből.