„Ha elvonatkoztatod magadat mindattól, amit lényednek ismersz:
tulajdonképpen lényed ott kezdődik.
Testedet, értelmedet, személyedet ne cseréld össze lényeddel,
önmagaddal. Csak segédeszközöd; csak batyú, mely szükségleteid őrzője
is, görnyesztő teher is.
Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik:
negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen.
De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor
te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely
fogantatásodkor a határok közt megjelent.
Ha elhatárolt személyedet tekinted önmagadnak, végezz copernicusi
fordulatot: a határtalan teljességet tekintsd önmagadnak, személyedet
pedig ideiglenes kötöttségnek, puszta tüneménynek, „nem-én”-nek.
Ahol megszűnik az érzés, érzéketlenség, gondolat, gondolattalanság,
változás, változatlanság; ahol azt hinnéd, hogy semmi sincsen:
tulajdonképpeni lényed ott kezdődik.” – Weörös Sándor: Ki vagy te?
Weöres Sándor: Ki vagy te?
