Közöttük a seprűnyél – egy családállítás története

Egy tanfolyami nap végén Klára odajött hozzánk és azt kérdezte, hogy tud-e a családállítás abban segíteni, hogy egy döntést meghozzon. Hónapok óta vacilál, és nem tudja mitévő legyen. Megnézte innen a kérdést, átrágta onnan, de nincs egyértelmű racionális válasz. Végül kibökte, mi foglalkoztatja, külföldre költözzön vagy maradjon Magyarországon. Hónapok óta ez az ő nagy kérdése,menne is, meg maradna is.

Klára 36 éve érkezett hazánkba,
egy környező országból, fiatalon jött ide férjhez, mára jól beszéli a magyar nyelvet és azt mondja harmonikus, szép évtizedeket töltött itt. Mindene meg van, okos gyerekek, jó egzisztencia, szép család, szerető férj. De mostanában azt érzi, hogy nem találja a helyét, üresek a hétköznapok, a gyerekek felnőttek, már nem úgy van szükség rá, mint azelőtt. A családi vállakozásból jól élnek és a tenisz, meg a masszázs, meg a fodrászat, kozmetika…stb.már nem elégíti ki a napját. Többet akar, tenni valamit, nem magáért, másokért. Azt érzi, mennie kellene, egyedül, férje nélkül, gyerekek nélkül. Vissza külföldre, oda ahonnan jött. De maradna is, mert hát itt van mindene, az egész élete. Megbeszéltük, hogy eljön a következő családállításra és ránézünk a problémájára.

Mást mutat a felszín, mint amit takar a mély

Amikor Klára odaült az állítást kérő székébe, a kezével harsányan hadonászva, vidáman szajkózta a kérdést, hogy menjen-e külföldre vagy sem? Csak ennyit akar tudni, mert a közelmúltban egy jósnő jól összezavarta, azt mondta neki hogy a külföld az jót hoz neki. De mivel ő eleve külföldi nem tudja,hogy neki mi a külföld, most menjen vagy maradjon? Ez volt a dilemmája. Látszólag…

Aztán feltettünk neki pár tisztázó kérdést, hogy lássuk valójában mi a problémája. Hamar kiderült, hogy a valódi kérdése nem az, hogy menjen vagy maradjon, hanem az hogy a férjével vagy a férje nélkül folytassa az életét. Csakhogy ezt a kérést még önmagának sem merte ezidáig feltenni. Amikor ez tisztázásra került hirtelen megváltozott a hangulat. Elcsendesedett, már nyoma sem volt a vidám kacarászásnak.

A valós kérdést így szólt: vissza költözön-e külföldre egyedül vagy maradjon itt együtt a családjával. Mert a férj kimondta, ő bizony nem megy el innen. Klára azért nem merte megfogalmazni az igazi kérdést, mert félt, hogy megkapja a választ.

Az állítás kezdetén kértük válasszon

képviselőket önmaga és a férje helyett és állítsa be őket a térbe, úgy ahogy azt érzi. Hamar felállt a mező. Állt szemben egymással a férj és feleség 36 évi házasság után, nézték egymást lágyan. Érezhető volt közöttük a szeretet és az, hogy még mindig volt mit adniuk egymásnak de nem mozdultak, se nem közeledtek, se nem távolodtak, csak álltak és nézték egymás szemét.

Olyan volt, mintha a két ember közé beékelődött volna egy seprűnyél, és annak a két végét erősen markolnák. Közeledni nem tudnak egymáshoz, mert közöttük volt a seprűnyél,de elengedni sem tudták a másikat, mert szorították azt. Megdermedt állapot alakult ki köztük, ahol senki nem mozdult.

A jövő megváltoztatása

Családállítós szemmel azt mondhatjuk, hogy általában akkor lehet egy ilyen mozdulatlan helyzeten változtatni, ha a felek között létrejön a közös múlt szeretettel teli elfogadása, létrejön egymás tetteiért a köszönöm és az eddigi közös múlt tisztelete. Amikor ez megtörténik akkor válnak szabaddá, és tudnak egymáshoz közelebb lépni vagy egymást hálával szeretettel elnegedni.

Az állításban megmutatkozott Klára makacs természete, nem vette észre, hogy mennyi mindent kapott a férjétől az elmúlt évtizedekben, csak azt vette észre, amit nem kapott meg. Tartogatta a sérelmeit. Azt hitte, hogy ő nem számít, azt hitte, hogy ő el van nyomva, hogy ő kevesebb, hogy rajta uralkodni akar a férje.

A férj csak állt ott vele szemben és nem értette a feleség viselkedését, hisz ő csak azt nézi, hogy az asszonynak mi lenne jó. Mindig is azt nézte. Esze ágában sincs elnyomni, hisz együtt csinálták végig az elmúlt évtizedeket, gyermekeik felnőttek, okosak, egészségesek, egymást segítve dolgoztak, jól menő vállalkozást hoztak létre, most is abból élnek.

Tisztán látszott, hogy Klára valamit félreérthetett,még jó, hogy nem végzetesen.

A férj állt nyugodtan és azt mondta: Köszönöm, az elmúlt éveket. A feleség képviselője még nem tudta megköszönni amit kapott, csak a sértettségét tartogatta. Aztán bejöttek a gyerekek képviselői is a mezőbe és ezzel mély szeretet fogta körbe a családot. Nyugalom volt és béke. Hosszú percek teltek el és ekkor Klára szíve is megenyhült. A mindent átfogó morfogenetikus mező energiájában át tudta élni az össztartozás és a családi béke erejét és miközben a férje szemébe nézett végre ki tudta mondani neki: köszönöm a gyerekeinket.

Eltűnik a seprűnyél

És az évek óta tartogatott sértettség, mint kőfalak leomlottak, eltűnt közülük a láthatatlan seprűnyél, végre közel tudtak lépni egymáshoz, és a gyerekekkel együtt négyen lágyan összesimultak. Jó volt abban az energiában fürdőzni, nem is akartak kijönni a képviselők az állításból, mert azt mondták, hogy ebben a családban nagyon jó lenni.

Ha szeretnéd te is megtapasztalni a mező gyógyító erejét, jelentkezz csoportos állításra!