Az ördögszaunában 95 fokot jelzett a mutató. Ketten voltunk csak benne, így kedvenc helyünkre fekhettünk. Még jó, hogy ezt a szauna típust kevesen kedvelik és más nem jött be, mert azt hihette volna, hogy a forróságban meghibbantunk. Én bekucorodtam a sarokba, a párom pedig kellemes japán menta olajat locsolt a kövekre és elpihentünk. Volna. Ha nem jutott volna eszembe az a kis videó bejátszás, amibe a reggeli kávézás közben sebtében belepillantottam.
Az ember legnagyobb ellensége
Arról szólt, hogy az emberek miért nem élik azt az életet, amit szeretnének és miért csak a halálos ágyukon döbbennek rá, hogy elmentek saját életük mellett. A videó üzenetét így esszenciálnám: Nem a kudarc a legnagyobb ellensége az embernek, hanem az kétely.
„Spiri-szauna-szeánsznak” hívjuk magunk között azokat a félórákat, amikor bedobunk a közös tudattérbe egy kérdést, egy felvetést és miközben csatakosan izzadunk hagyjuk, hogy válasz formájában megérkezzen mindenkinek a saját megértése, amit persze utána alaposan kivesézünk.
Miközben fészkelődtem a szaunában és a tejfehér szaunalepedőt igyekeztem elengyengetni a lábam alatt, férjemnek szegeztem hát gondolatébresztőnek szánt kérdésemet.
Az ördög az önkételyben rejtőzik
Mi a különbség azok az emberek között, akik merik bátran csinálni amihez értenek és azok között, akik magasszinten tudnak valamit, mégsem merik felvállalni a világ előtt képességüket?
Önkétely – villant be egyből, és már el is kezdtem magamban elemezni, mit is jelent ez magyarul? A kettősség van belekódolva a szóba, ön-két-ely. Nem egy van benne, hanem “két ség”. Két-egység, kételység.
A magyar nyelv varázslatos szépségén és mindent elmesélő képszerűségén tűnődtem éppen, amikor képzelemben az óceán kéksége jelent meg előttem. Két cseppet láttam, amint jól láthatóan elkülönültek a hullámok felszínén, ahogy haladtak a sziklás part felé. Az egyik csepp megszólalt: -„Félek. Mi lesz ha elérjük a partot és a nekicsapódunk a sziklának? Akkor véget ér az életem. Oda a jövőm, vége lesz mindennek. Közeleg a part és én olyan egyedül vagyok. Nem tudok semmire figyelni, fogva tart a rettegés, hogy megsemmisülök.”
A másik csepp hallgatta társa siránkozását, majd bíztatóan megszólalt: – „Én abban hiszek, ha partot érünk akkor meglátjuk, hogy van visszaút! Érzem, hogy a szikláknál nem ér véget az életünk, összekeveredünk az óceán többi részével és ismét a hullámokon fogunk utazni. Amíg rettegsz, nem tudod élvezni a jelen pillanatot és az utazás páratlan élményét. Pedig nézd, mennyi fenséges hal és madár van a közelünkben, szikrázóan veri vissza a lemenő nap sugarait a látóhatár és mi a hullámok hátán szárnyalunk. Hiszem, hogy nem vagyunk egyedül, összetartozunk.”
A csepp tévedése
Épp kezdtem átérezni a mindent beborító összetartozás élményét, amikor láttam, hogy a szauna hőmérséklet jelzője kiakadt, elérte a 100 celsiust. Ördögszauna, ötlött emlékezetembe a bejárati ajtó felett az írás, azt mondják 100 fok felett már csak az ördög bír megmaradni benne.
Próbáltam felidézni magamban az iménti varázsos összetartozás élményét, formálódott bennem a megértés, de mivel még hátra volt a katarzis, maradtam hát Luciferrel az izzasztásban.
Miért hiszi az ember, hogy elkülönülten létezik az univerzumban? Hol hitte el azt, hogy egyedül van és magányosságában csak a félelem maradt? Hol és kinek hitte el azt, hogy nem bízhat önmagában és nem élheti szíve vágyát? Hol hitte el, hogy kevés, hogy nem érdemes nagy dolgokra. Miért nem becsüli önmagát? Miért hagyja az ember, hogy a lelke kételyek közt vergődjön?
Tévedése olyan, mint a cseppé, aki nem látta, hogy ő is a nagy óceán része és éppen ezért nincs félnivalója. Sosem volt egyedül és sosem lesz egyedül.
Coelho szavai jutottak az eszembe “Az emberek nem az ismeretlentől félnek, mert minden ember képes mindent elérni, amit akar, és amire szüksége van. Attól félünk csak, hogy elveszítjük, amink van, legyen az az életünk vagy a földünk. De a félelmünk elmúlik, mihelyt megértjük, hogy a mi történetünket és a világ történetét ugyanaz a Kéz írta.”
Az elkülönültség illúziója
Az elkülönültség világában rettegve élünk, míg nem felismerjük hogy az elkülönültség csupán illúzió.
Egy magasabb nézőpontból jól látszik, minden csepp összeér, minden ember ugyannak az egységnek a része. A kétség nem létezik. Soha nem voltunk és nem is tudunk elkülönülten létezni, mert a nagy egész részei vagyunk mindannyian. Minden élő és élettelen dolog ugyanannak a része. Ugyanaz a Kéz írta meg mindenki történetét, ugyanaz a Kéz alkotott meg mindannyiunkat.
Egységérzésben borzolódott meg a szívem és tisztán érzékeltem, hogy integritásban vagyok a teremtővel és a teremtéssel. Magam vagyok a teremtés. Amit ezután éreztem a szauna gőzében, az a szavak köntösébe burkolva leszűkítené a valóságot. Más nyelv is létezik, nemcsak a szavaké. Mélyből előtörő, sírással keveredett öröm hullámai járták át a lelkemet, miközben a testem már levegő után kapaszkodott. A száz fokban már nem bírtam az ördöggel versenyezni és már nem is volt rá szükségem.
És a pillanat varázsában megszűnt bennem minden kétség, eltűnt a kételység, és ami a helyén maradt az maga a bizonyosság, hogy csak az EGYSÉG létezik és ÉN benne vagyok.
Ha szeretnéd, hogy a te életed is az egység és boldogság irányába menjen, gyere el egy személyes oldásra! Kineziológia, ThetaHealing, ColorGenetics, Aura-Soma, Családállítás módszereket alkalmazunk- és elhárítjuk az akadályt az életedből. Itt tudsz jeletkezni:
Jelentkezz egyéni oldásra!
Ha megadod az elérhetőségedet, felhívunk és megbeszéljük melyik módszerrel tudunk neked a legjobban segíteni.