Zsibbadt a bal kezem, pontosabban a bal kezemen a mutató és a nagyujjam. Zavart. Nagyon. Főleg jógázásnál, mert ha csaturanga közben rátámaszkodtam, akkor a bal vállam csúcsától végig a karomon át, az egész tenyeremen éreztem a dermedt zsibbadást. Hónapok óta tartott, de nem foglalkoztam vele. Gondoltam majd elmúlik.
Hát nem múlt
Aztán egyik reggel meditációban ránéztem a problémára. Megdöbbentem azon, amit láttam. Mert megláttam a mélységet, a múltat, ahova a problémám gyökere visszanyúlt. És megláttam, hogy az egyszerűnek tűnő tünet mögött sötét félelem rejtőzik. Halálfélelem.
A bal kar zsibbadására azt mondja a internet, hogy a szívinfarktus tünete is lehet. Feléledt bennem az addig alvó pánikszörny. Na ne már! Sürgős kódolhatnékom támadt. Egyből ott volt a szemeim előtt egy fájó emlék.
Még nincs két éve. Tél van, közeleg a karácsony, készülünk az ünnepekre, együtt a család. Majd eltelik három hét és nekem addigra már nincs édesanyám. Hírtelen rosszul lett, kórházba került és már nem jött ki többet. Amíg élt, a kezemmel tartottam itt az életben. A kórházi ágyban csak ültem mellette napokon át és az ujjaimat az övébe fonva szorongattam a kezét. Itt akartam tartani. Bármi áron. Itt, ahol ő már nem akart vagy nem tudott maradni. Én meg csak kapaszkodtam belé, görcsösen. Azóta zsibbadt a karom. Majd két éve, pedig én azt hittem, hogy csak pár hónapja tart.
Aztán másnap meditáció során újabb emlék bukkant elő a tudatalattimból. 18 évvel ezelőtt. Édesapám halála. Egy nyári hajnalon, váratlanul szívinfarktus vitte le. Ő is a kezeim közt halt meg, akár csak anyukám. Jó gyerek módjára Őt is a kezeimben tartottam, jó hosszan. Nem akartam elfogadni, ami történt.
Majd az emlékeim közé egy harmadik kép is bekúszott. 1 éves vagyok és apai nagyapám szívinfarktust kapott. Akkor is épp ott voltam, bár ott nem tudtam semmit tenni, de a sejtszintű emlékezetemben bele van égve a trauma képe.
Rájöttem, számomra a kéz ujjak zsibbadása sokkal nagyobb érzelmi traumát jelent, mint más embereknek. Mások nem kötik össze a kéz zsibbadást automatikusan a szívinfarktussal és a halálfélelemmel. Ez csak az én megélésem. A múltbéli emlékképeim miatt viszont számomra ez a valóság.
Hónapok teltek el, többször visszatértem erre a témára. Aztán jött a csodálkozás. A legutóbbi kurzuson az egyik résztvevő azt mondta, hogy zsibbadnak az ujjai. Akkor szembesültem vele, hogy jé, én már azt sem tudom, hogy nekem melyik ujjam zsibbadt. Pár napig tudatosan figyeltem magamat, hogy valóban megszűnt-e a problémám. Most ahogy ezeket a sorokat írom jöttem rá, hogy két hete már egyáltalán nincs meg. Majd két évig tartott. De végül meggyógyítottam a spirituális szívem emlékeit. Az immunrendszerem pedig meggyógyította önmagát. A saját eredményeim által már nem csak hiszem, hogy a Gyógyító Szív Meditáció zseniális módszer, hanem egyszerűen tudom.
Őszintén kívánom, hogy minél csodásabb gyógyulásaid, tapasztalásaid és teremtéseid legyenek neked is.
A te sikerességedet szeretném támogatni, ezért el tudsz jönni hozzám Gyógyító Szív egyéni konzultációra. A legfőbb célom, hogy a te életed is jobb legyen.
Itt tudsz jelentkezni: studio@szivemszerint.com