„Hànyszor úszunk az àldozat szerepben, sajnàlkozunk, panaszkodunk, hibàztatunk, felemészt a düh, a keserűség ès kilàtàstansàg érzèse? De mièrt tesszük ezt? Mert így a legkönnyebb elviselni a hétköznapi stresszt, amiben oly sokan élünk. Tùlèlő, robot üzemmòdban. Ezt szoktuk meg és vàltoztatni tùl nehéz, mert bemeséljük magunknak, hogy tùl késö, nem lehet, nincs erőnk, időnk…ugyanakkor csak a vàltoztatàs azt jelentené, hogy kilépünk a vàlasztott àldozat szerepböl. Sajàt gondolataink àldozatai vagyunk és így teremtjük meg a valòságunkat, az èletünket. Amíg hagyjuk, hogy a környezet, embertàrsaink tettei és a történtek hatàrozzák meg, hogyan érzük, mit gondolunk, addig àldozatok is maradunk. Ha eljutunk oda, hogy annyira teljes lesz az összhang bennünk, hogy nem hagyjuk, hogy bàrki, bàrmi elrontsa azt, akkor megérkeztünk. A kiteljesedés, a tartòs boldogsàg ès a szàrnyakat adó szeretet birodalmàba.
A legtöbb ember a gyors boldogsàgot hajtja. Azzal kényezteti àldozat szerepèből kifakadó érzéseit. Csoki, bor, kinek mi, röviddebb időre csillapítja a stresszt, a negatív èrzéseket és azt hisszük tettünk valamit boldogsàgunk érdekében. De a mókuskerék pörög tovàbb. Újabb stresszes hétköznapok, új konfliktusok, problémàk, ùjra a negatív gondolatok, érzések, miért történt ez velem kérdések, keserűség, düh, szomorùsàg, tehetetlenség érzésének csillapítàsàra csoki, bor, virtuàlis valòsàg, drog, nikotin…
De hogyan tudunk kilépni az àldozat szerepből? Úgy, hogy megvàltoztatjuk a gondolatainkat, érzéseinket. A legkönnyebb a hàla érzésèt gyakorolni. Csukd be a szemed, vegyél egy nagy levegöt és gondold végig mi az a sok minden, ami történt veled, amiért hàlàs lehetsz. Vagy mi az, ami nem történt meg veled ès azért lehetsz hàlàs?! Ha legközelebb valami rossz dolog történik, vagy a dolgaid nem úgy haladnak ahogy szeretnéd, ne egy csokit vegyèl magadhoz, hanem egy nagy levegőt, csukd be a szemed, adj hàlàt és mosolyogj. Amíg nem tanuljuk meg szeretni sajàt magunkat és az életet, addig sajàt magunk àldozatai maradunk.
A sajnàlkozàs, a panaszkodàs, a negatív gondolatok visszaràntanak az àldozati léthez. Gyakorolnunk kell tudatosan felismerni ezeket a helyzeteket ès felülemelkedni eddigi önmagunkon. Üdvözöld az érzést és mielőtt automatikusan a régi módon reagàlnàl, figyelmeztesd magad, hogy te màr nem így akarsz tenni. Ha vàltoztatni akarunk, el kell hatàroznunk, hogy ezentùl màsképp cselekszünk. Ez nem lesz könnyű, hisz a jól ismert terepet elhagyni óriási kihívás. De mi döntünk.
A vàlasztàs a kezünkben van, hogy milyen életet akarunk élni. Az életben vagy minden egy csoda vagy semmi sem az. Hàla vagy kesergés? Ha kitartóak vagyunk és sikerül „àtkattannunk” akkor elérjük azt a pontot, amikor azèrt is hàlàsak leszünk, amit anno negatívként éltünk meg, hisz az vezetett minket oda, ahol most tartunk. Talàn ez a cél. A kiteljesedés, a felébredés lényege. Eljutni arra a pontra amikor a lelki békénk, a szeretet bennünk olyan erős, hogy semmi ès senki nem tudja megdönteni az egyensúlyt. Hazaèrtünk.” – F. Zsófi írása. Köszönjük!:-)