Add fel a vágyaidat, élj vágymentes életet és akkor minden szenvedéstől megszabadulsz. Ne vágyj, ne akarj jobbat, többet, és akkor boldog leszel – ígérik ősi tanítások.Elgondolkodtam, hogy tarthatnám be ezt, a boldogabb élet reményében.
Vegyünk példának egy egyszerű keddi napot!
Ne vágyjak reggel ébredés után arra, hogy a zuhany alatt lemossam magamról az éjszakai izzadságot és felfrissülve megigyam a reggeli gyógyteámat.
Ne vágyjak a konyhából gőzölgő, frissen pörkölt arabica kávé illatára sem, amit a férjem gondosan odakészített a nappaliba, hogy egy közös beszélgetéssel együtt kezdhessük a napot. Sőt az előző nap elkészített különleges makrobiotikus reggelimet is felejtsem el, mert pusztán vágykép, hogy hamarosan megéhezem.
Ne vágyjak a férjem reggeli ölelésére, sem a gyerekem mosolyára és arra sem, hogy a reggeli készülődésben a családtagok kedvesen szóljanak hozzám. Majd, miközben elindulok a délelőtti teendőimet intézni, eszembe se jusson, hogy azt egy kényelmes autóban ülve, biztonságban tegyem meg, a legújabb ruhámban, és a kedvenc márkájú, rózsaszín bőr cipőmben, amit azért vettem, mert nagyszerűen éreztem magam benne.
Belegondoltam, hogy napközben tartózkodom attól is, hogy bárkivel kommunikáljak, és gondosan ügyelek arra is, hogy nehogy hozzáérjek valakihez, nehogy rám süssék a bélyeget, hogy testi kontaktusra vágyom.
Ne vágyjak arra, hogy az emberek igénybe vegyék a munkámat, sem arra, hogy a hajam szép legyen a gyerek ballagásán, se a mindennapi erőnlétet adó jógára, sportra sem. Ha macskám dorombolva simul a lábamhoz, majd macskanyelven elmagyarázom neki, hogy menjen a gyerekhez, mert én épp nem vágyom az ő puha, selymes szőrének az érintésére. Estére pedig végképp elillan a kép előlem, hogy a nyári tengerparti pihenés óráit, napjait várjam. És mivel lemondtam a reggeliről, gondolom az ebédre és a vacsorára sem illő vágynom.
Persze arra is figyelnem kell, nehogy olyat tegyek, amitől esetleg mások vágynak majd arra, hogy velem legyenek. Bár ha ezt pár napig így csinálom, akkor hamarosan senki nem lesz, aki bármit is akarna tőlem.
Lehet, hogy félreértek valamit…
De nem tudom magamévá tenni ezeket a tanokat. Mintha valami nem egészen így lenne, mintha valamit rosszul fordítottak volna nekünk az ősi szövegekből, vagy valamit még ki kellene fejtenem magamban, mert ezt jelenleg nem értem.
Tényleg ez lenne a boldog élet titka, valóban így működne a világ? Ha teljesen cél és vágynélkülivé válnál, akkor boldog lennél? Ez lenne a kulcs, a boldog és megelégedett élet titka?
Én ezt nem így látom
Ha nem akarnék jobbat, többet, akkor nem tudnék én magam sem jobbá és többé válni. Hiszem, hogy jóra születtünk és az emberek jóra törekszenek és egyre jobbá akarnak válni. Nem ismerek senkit, aki azzal a szándékkal kelne fel reggel, hogy most rosszat fogok tenni magamnak és a környezetemnek is. Ha így lenne nem igen lenne kedvem még felkelni sem.
Azt tapasztalom, hogy az emberek attól depressziósak, hogy azt érzik nincs rájuk szükség, hogy azt érzik magányosak és nem találnak értelmes célt maguknak. Olvastam egy tanulmányban, hogy a depresszió legjobb gyógymódja, nem az antidepresszáns, hanem a kapálás. Ki kell vinni a szabadba a beteget és a friss levegő, a fizikai mozgás, a napfény aktiválni fogja benne a boldogsághormonokat és elkezdi megint értékelni és élvezni a saját életét.
Célok, álmok, vágyak nélküli embernek nincs motivációja, hogy miért keljen reggel fel. Az egész életre. Én értem hogy sokak szerint a világ egy nagy illúzió, de akár tetszik, akár nem, az is ebben a világban él és az is ebben az életben él, aki ezt állítja. Már pedig, ha itt élünk ezen a földi játszótéren, akkor használjuk ki a lehetőségeket és hozzuk ki a maximumot belőle.
Ez pedig nem megy másképp,
mint a vágyak és célok elérése adta boldog sikerérzéssel. Azt látom, hogy az tud lelkileg is boldog, kiegyensúlyozott életet élni, akinek az emberi kapcsolatai mellett vannak egészséges céljai és sorra el is éri őket. Miközben megy az ember a céljai felé, egyre fejlődik, tanul, és közben egyre jobbá válik és ebben az egyre jobbá válásban van a kulcs. Nő az önbecsülése, ezáltal az önbizalma, a félelmei csökkenésével egyenes arányban csökken a kishitűsége is. És egyre teljesebb, elégedettebb életet tud élni.
Házaspárok 10-20-30 év házasság után, amikor már megvan a pénz, a fegyver, a paripa – értsd: ház, autó, gyerek, kutya, nyaraló és felnőnek a gyerekek. Ott állnak, pontosabban fekszenek egymás mellett és egyszer csak azt veszik észre, hogy üres lett a kapcsolatuk. Kifutott belőle minden, ami eddig éltette. Eddig voltak közös céljaik, de sorra megcsinálták őket, vagy amit nem, azt már rég el is felejtették. Pedig az is lehet, hogy szeretik egymást még mindig, de már nincs mit mondaniuk egymásnak. Mi lenne ha egy új pozitív, helyes céllal új lendületet lehet adni a kapcsolatuknak?
Amikor az ember azt érzi, hogy volt értelme a napjának, hogy ma is tett és elért valamit, és hálával a szívében úgy fekszik le, hogy igen érdemes volt ezt a napot is megélni, és már alig várja, hogy a másnapját is elkezdhesse. Célok, vágyak, kívánságok nélkül vajon ember lenne-e az ember?
Önfejlesztés által azzá válhatsz, akivé mindig is szerettél volna. Hozzátehetném azt is, hogy könnyen, de ez nem lenne igaz. Az önfejlesztés nem sétagalopp, sokkal inkább hegymenet, de megéri, és nem csak az, amikor feljutsz a csúcsra, hanem az út, amin végighaladsz!
Indul egy 10 hónapos Önfejlesztő tanfolyam, nézd meg a részleteket, kattints ide!